Két ​kézzel búcsúzik a leopárd

• Példány állapota: jó

Kremkus utazási magazint lapozgatott a kádban, a fürdőhab lassan, alig hallható sziszegéssel olvadt egyre kisebb szigetekre, Kremkus felemelte a magazint, végignézett a sárgás-zöldes vízfelszínen, amely alatt ott nyújtóztak a lábai, hosszan, egészen távolra elnyúlva tőle, mintha nem is az ő lábai lennének, mintha lábak mély kádnyi aszpikban, meg nem mozdította volna őket, a vízfelszín már csak kivételes helyeken gőzölgött, hogy miféle kivétel szerint, mindegy, Kremkus idegen lábfejeit nézte, mintha két kis torz kezecske, melyek tehetetlenségük miatt jobbnak látták a víz alatt megbújni, két elcsökevényesedett kéz, amelyek hogy markolásznának, kapaszkodnának megint, csakhogy a kis tömzsi ujjak hiába hajladoztak, túlon túl rövidek, már saját ujjtöveiket sem érik el, oly mértékű tehetetlenséggel meredeztek a lábujjai, hogy Kremkus egy rövid időre hiányát érezte a lábfejeiből kinövő harmadik és negyedik kéznek, mintha nemrég még használható kezeket látott volna a lábfején, amelyek most valami furcsa és véletlen átalakulás folytán elvesztették eredeti formájukat, eredeti mozgásukat, s amint megjáratta a levegőben ujjpereceit, szerette volna a lábujjakkal is utánozni, de görcsösen nem ment, már-már irányíthatatlan mozgásba kezdtek a kis ujjacskák, méltánytalanul ijesztően, Kremkus elkapta a kád szélét, aztán kiugrott a kádból, s már föntről, állva nézte a lábait, amelyek olyanok voltak, mint máskor. ”A szerző írásait a Magyar Narancs és a Délmagyarország c. lapokban olvashatjuk, valamint 3 forgatókönyvet is írt.

• Szerző: Podmaniczky Szilárd
• Darab: 1
• Állapot: jó