Itt most gondos készülődés van. Előtte mindennek írja Lázár Bence András harmadik verseskötetében, az Advent című versben. A kötet címe is mintha erre a kezdésre, újrakezdésre erősítene rá, zavarba hozva vagy kíváncsivá téve az olvasót. Kezdődjön ezzel: rendkívül erős atmoszférával, elbocsátó szép üzenettel, hideg széllel, fehér temetővel, sokféle versformával. Az érzékenység rétegei olyan tisztán látszanak a kötetben és magukban a versekben, mint egy bőrmetszeten a felhám, az irha és a bőralja. Itt kísért minden, ami A teraszról nézni végig és a Rendszeres bonctan kötetekben megjelent: nem vesztek el a játékosság és zeneiség futamai, de a bonckés sem került használaton kívül.
Megerősödött, kegyetlenebb líra ez, amely repetitív sorokkal, változatos, mégis egymásba játszó témákkal a felnőtté válás metaforikus pillanatát sűríti kötetté.
