Epiktétosz, a nyomorék rabszolga, Marcus Aurelius császár kortársa és mestere az antik filozófia egyik fő irányzatának volt legnagyobb hatású képviselője. A Kézikönyvecske, tanításainak tételekbe szedett kivonata a morális magatartás kérdéseivel foglalkozik – csakúgy, mint a római császárkorban a legmagasabb uralkodó köröktől az írástudó rabszolgák világáig mindenhol divatos sztoikus filozófia többi alkotása. Epiktétosz a római szörnybirodalom minden polgárára nehezedő hatalom önkényével szemben próbálta felvértezni olvasóit. Az a tény, hogy a fríg rabszolga és császár tanítványa lényegében ugyanazt az erkölcsi magatartást vallották, magában is bizonyítja, hogy a Kézikönyvecske jóval messzebb hat a maga koránál.
