A Hamupipőke őnagysága a Ki a gettóból folytatása. A két könyv együtt Budapest és benne hazára lelő zsidóinak küzdelemes regénye, ahogy ezt Krúdy Gyula is összefoglalta: Kóbor Tamás Budapest regényírója című írásában (1930): Látta a Hamupipőkéhez hasonló Terézváros kivirágzását, amint elhódítja a város többi negyedeitől mindazt, ami dalt, ami mámort és szerelmet jelent egy város mindennapi életében. Színházak lámpásai világítanak az éjbe azon a helyen, ahol a tegnap a púpos kalapkészítőnő kínálta az asszonyoknak való parókáit és fejkendőit. A nagyváros ismeretlenségében még magánosabb életre ítélt szegény és szép női lelkek, zsidó nők, szabadulnak ki vallási törvényeik fogságából, hogy a kultúra és intelligencia szabadságai nyíljanak meg lesütött tekintetük előtt: nem kell minden leánynak művirágot készíteni, sem a varrógép fölött hervasztania a keblét. A szegény és szép zsidó nők csillagfutását nemegyszer leírta Kóbor, amelyben Budapest életrajzát is megtalálhatják a figyelmes olvasók, inkább, mint a statisztikai könyvekben.
