Azt a megtisztelő felszólítást intézte hozzám a “Nyugat”, hogy bocsássam rendelkezésére azokat a felolvasásaimat, előadásaimat, melyeket ezekben az esztendőkben külömböző egyesületekben tartottam és azokat a tanulmányaimat, melyek az előadások témájával kapcsolatosak. Amennyire örültem magának a felszólításnak, annyira huzódoztam jó ideig a teljesítésétől. Arra gondoltam ugyanis, hogy külömböző helyeken és időben elhangzott tanulmányok még nem adnak szervesen egységes könyvet; hogy más az előadás hangja s más a könyvé; hogy elkerülhetetlenné válnak bizonyos ismétlődések gondolatmenetben, kifejezésben. Az ilyen és ehhez hasonló aggályok megbénítják a könyvírót.
