Szerfölött különös módon, s váratlan szerencsével jutottam azokhoz a kéziratokhoz, amelyeket most közreadok – kezdhetném ismerős iróniába burkolt idézettel rövid írásomat, mely bevezeti az itt következőket. S talán nem is járnék messze a megsejthető igazságtól – semmiképpen sem hazudnék azonban a különösségről, vagy a szerencséről szólva. Legalábbis a valóságnak azt a vetületét illetően nem, mely kötetünk címében amolyan útijelentést sejtet: hát hogyan is töltötte napjait Kierkegaard Budapesten? Az irónia és imitáció határvidékén azonban- mielőtt rövidesen komolyabb és lényegretörőbb leszek – azt még előre kell bocsátanom Kierkegaard-ral, hogy „korunk nem csupán a kereskedelem, de az eszmék világában is valóságos kiárusítást rendez”. És efféle javakban eddig szűkölködő vidékre szükségképpen áramlik be a kétséges dugáru és a klasszikus minőség, a dömpingcikk és a bóvli.
