Budapesten mindenki utas.
Csak az nem biztos, hogy le is száll.
BKV mitológia. Mikrotrapédiák.
A tömegközlekedés nem téma, hanem emberi létállapot. Nem közlekedési rendszer – túlélési forma. Nem infrastruktúra – városi neurózis.
Kilépünk otthonról, és úgy tágul a mozgásterünk, hogy közben beszűkül a személyes terünk. A tömegközlekedés működik. Az utasok már kevésbé.
Felszállsz, kapaszkodsz, nem nézel senkire. Ők sem néznek rád – de attól még ott vannak. Közel. Túl közel.
Tolakodsz, sietsz, másokra taposol, mások levegőjét veszed.
És mégsem hajolsz ki.
Mert beléd verték:
Kihajolni veszélyes.
