Kimerem ​a tengert

• Példány állapota: jó

Augustinus egyházatyáról mondják, hogy egy napon, miközben Istenről töprengett, elérkezett a tengerhez. Ott egy kisfiú fáradhatatlanul merte a vizet egy kanállal. A kérdésre, hogy mit művel oly buzgón, a fiúcska ragyogó szemekkel így válaszolt: „Kimerem a tengert!”
Augustinus szomorkásan mosolygott: „Ez teljességgel lehetetlen!”
A gyermek is mosolygott, és mellékesen megjegyezte: „Te is így jársz a te Isteneddel.”

Tartalomjegyzék

Előszó helyett
Csak egy kanál
Hová, kihez menjünk?
A Manhattanbe induló vonat
Te tudod
Nevet a szívem
Ő most „száraz”
Lehet még egyszer…
Ő a parton vár
Látom a szemeden
Süllyedőben
„Nincs új a nap alatt?”
A koffer
„Nehézfiúk” között
Nem rejtőzhetsz el
Elveszítettem a házamat
„Újra táncolok majd”
A „régi Ádám”
Halászni tilos!
A baleset
„Íme”
Felmentés
Csak egy köszöni meg
Kezedet rajtam tartod
Én vagyok
Miért kellett meghalnia?
A névjegy
A holt-tengernél
Milyen az arca?
Oxigén
Tud még valaki csodálkozni?
Tűz van!
Szívműtét
Kemény kegyelem
Egyszerűen csak hívj fel!
„Most az egyszer megúsztuk”
Túl késő?
Az én tevém
A kereszt
A Te szavadra
„Az nem volt karácsony”
Menekülők
A gyermek
Tüskék
Egy fenyőtoboz
Csak a nappalnak van arca
Értékes név
Az ajándék
A hosszú út
„Mély lélegzet”
Uram, valóban…
Bizalom
Kié az idő?
A szeretet több annál…
Szeretsz-e engem?
Csupa kedves ember
A horgász
Az életünkbe kerülhet
Ő mindenütt otthon van
„Mint ahogy az anya”
Egy férfi az erkélyen
De egyébként egészséges?
Sivatag
Valóban „igent” mondtál rám?!

• Szerző: Irmhild Bärend
• Darab: 1
• Állapot: jó