Hogy épül be a szerelem a versbe? Úgy, hogy elúszik mellettünk, s a költő érzékébe ötlő képekkel, gondolatokkal kíséri az élményt. Végtelen együttlét ez, amit nem szaggatnak meg írásjelek. Kétirányú, kettős játék – de a szerelem: egy. A ruhája fészek, meztelensége tűz. Ezen a hőfokon megolvad a köröm. Az emberi test kimeríthetetlen – nincs ég kezednek, nincs föld lábadnak – csepegő ég. Ruhája alatt meztelen a kedves, még meztelenebb egy szál rózsával két melle között… Kétszer is beront az emlék a szoborról – a végeérhetetlen menetelések s a nyugtalan éjszakák ajándéka: a szoborral való szeretkezés: “spermád a szobor szájába fröccsen”. Egy másik versből is kisejlik a szoborral való kapcsolat képe:
egy csillag születik
egy kulcs örökre elvész
egy ajtó becsapódik
kívül maradok
a szobor keze
térdemre hull
