Mallarmé korszakos jelentőségű műve ez a költemény, a líratörténet egyik legtalányosabb alkotása. A költő nemcsak a szöveget alkotó szavakat, hanem a szavak és szóközök ritmusát, a sorok térbeli rajzát és elhelyezését, sőt a betűk nyomdai típusát is hihetetlen műgonddal választotta ki. Megpróbálta – írja róla Valéry –, „hogy egy nyomtatott oldalt egyszer a csillagos ég magaslatára emeljen! (…) Ahol Kant, meglehet, eléggé naivan, az Erkölcsi Törvényt vélte látni, ott Mallarmé kétségkívül a költészet Imperatívusát fedezte fel: egy új Poétikát.”
