Kemény János alig húszéves korában házasodott meg: felesége angol származású volt, apósa neves régész, Görögországban élt, ahová azután Kemény János családja is ellátogatott. Kokó és Szokratész című 1940-ben közreadott elbeszéléskötete a görögországi utazások emlékét őrizte meg.
„Elragad epikájában a déltengeri természettel versengő báj és gyöngédség, a komikumnak és fájdalomnak egy-egy jellemben való elkeveredése és a filozófiának az élethez minduntalan alászálló humora. A finom érzelmesség és férfias tárgyilagosság művészi váltakozása, mely vonzó és mind nagyobbra hivatott elbeszélőt jelez a magyar novellaírásban” – írja Molter Károly a kötet megjelenésekor.
