Költészet ​és retorika

• Példány állapota: jó

Vajda ​András egyetemi docens 1948. augusztus 21-én született Budapesten. 1972-ben fejezte be magyar-francia szakos tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen; az 1972/73. tanévet Párizsban töltötte az École Normale Supérieure ösztöndíjas hallgatójaként. Az ELTE Francia Tanszékén már ötödéves korában tanított. Órákat tartott előbb a XIX., majd a XX. századi francia irodalomról, főként a költészetről, a XX. századi francia civilizációról és az irodalomtudomány irányzatairól; fő tantárgya mindamellett a francia stilisztika, retorika és verstan volt. 1979-ben doktorált, kandidátusi értekezését 1989-ben védte meg. Elsőéves egyetemista korától rendszeresen publikált és fordított, szépirodalmat és szakirodalmat egyaránt.
1997. április 18-án halt meg.

Ez a posztumusz kötet a korán befejeződött életmű értekező prózájának teljességét foglalja magában. A magyarul és franciául írt tanulmányok összegyűjtött kiadásának olvasói Vajda András munkásságának belső rendjét és összetartó erejét, irodalomelmélet és irodalomtörténet új összefüggéseit tanulmányozhatják, részben a klasszikus, de főképpen a XX. századi francia és magyar költészet anyagában: nyomon követhetik a hagyományos kifejezőeszközök és formák fokozatos lebontását, s ezzel párhuzamosan az avantgarde grammatikai, retorikai és poétikai jellegzetességeinek megteremtését.
A könyv egységben láttatja a tanítást és a tudományt, a verselemzést és a műfordítást, s a magyar és francia anyagon végzett összehasonlító kutatások és a szövegértelmezést mindig próbakőnek tekintő elméleti érdeklődés eredményeit.

• Szerző: Vajda András
• Darab: 1
• Állapot: jó