Legkalandosabb sorsú tudósunk, Kőrösi Csoma Sándor 1784 márciusában született. Diákkorából származik elhatározása, hogy fényt derít a magyar nyelvrokonság vitatott kérdéseire. Mint később írta, ázsiai vándorútjának tárgya: “kikutatni a magyarok első lakóhelyét, összegyűjteni viselt dolgaik történeti adatait, és megfigyelni azt a hasonlóságot, amely több keleti nyelv és a mi nyelvünk között megvan. “1819 novemberében átlépte hazája határát, és megkezdte megpróbáltatásokkal terhes sok ezer kilométeres vándorútját. Hónapokat, éveket töltött a zanglai kolostorban, a phunktali és kanami zárdákban, ahol elkészítette nagy műveit, tibeti szótárát és nyelvtanát. Könyvei 1834-ben jelentek meg, 1835-ben azonban ismét vándorbotot fogott, majd visszatért Kalkuttába, ahol a könyvtárban végzett fölbecsülhetetlen értékű munkát. Egyik levelének szavaival “lelkében élt a kielégíthetetlen vágy az igazság megismerése iránt”, és 1842-ben ismét útnak indult.
