Fehér-Körös mellett végtelen füzesek,
Szép mocsári tölgyek a parton
díszlenek.
Kanyarog a folyó, szétterül sok ága,
Végül belefullad szittyós pocsolyába.
Béka és madárhad versenyez benne,
Mikor melyiknek van énekelni kedve.
A folyó főága néhol, mint a patkó
Behajlik; itt terem a harcsa s a compó.
Másutt egyenesen fut, mint egy paripa,
S roppant erővel a vízimalmot hajtja.
