Kortársak József Attiláról I.

Egy fiatal költő öngyilkosságot követ el, s tragikus tettének másnapján egy ország döbben rá, hogy Petőfihez, Adyhoz mérhető költő-óriás pusztult el a szárszói vonat kerekei között. A felismerést elhatalmasodó kollektív szégyenérzet és lelkifurdalás kíséri, amiért a kor elmulasztotta idejében fölfedezni és méltányolni a kivételes teljesítményt. A költői életmű értékeinek mind gazdagabb feltárásával párhuzamosan folyik a költő és kora közötti viszony eltorzítása, leegyszerűsítése, a negatív és pozitív előjelű legendagyártás. E kiadvány egyik legfőbb rendeltetése, hogy a befogadástörténet első szakaszának feltárásával árnyalt és hiteles képet nyújtson József Attila költői és közéleti szereplésének, magánélete eseményeinek egykorú visszhangjáról. Másik fontos feladata, hogy a szárszói tragédiától a felszabadulásig kibontakozó életmű-értelmezést és pályaképet nehezen hozzáférhető írások tömegével dokumentálja.Valóban ismeretlen költő volt József Attila, amíg élt? Kik fedezték föl? Hogyan látták őt életében a kortársak? Felelőssé tehető-e a kor tragikus sorsáért ? Ezekre és sok más kérdésre ad kimerítő választ az 1922 és 1937 között megjelent írásokat a teljesség igényével közlő első kötet.