A Korunk gyermeke Ödön von Horváth utolsó befejezett regénye. 1938-ban jelent meg, nem sokkal a szerző halála után, Amszterdamban. Németországban – a többi művéhez hasonlóan – betiltották. A regény névtelen hőse egy húsz év körüli fiatalember, aki a világgazdasági válság éveiben munkanélküliként tengődik, mígnem a hadseregben talál társakra és új otthonra. A háborúra készülő Németország ifjú katonája feltétel nélkül hisz az események igazságosságában és abban, hogy a hazáért érdemes akár mindent feláldozni, mert “az egyes ember már nem számít”. Az örök kispolgár, az Istentelen ifjúság és a gyakran játszott drámák (Mesél a bécsi erdő, Kasimir és Karoline) mellett ez a regény az életmű magyarul korábban nem olvasható, ámde nagyszerű darabja. Fájdalmasan gyönyörű és kegyetlen. A náci demagógia mocsarába süppedő Németország pontos ábrázolása a kiszolgáltatott és tehetetlen kisember szemszögéből.
