“Nyolcesztendős gyermek volt Kossuth Ferenc, amikor Ruttkaynéval és ötesztendős Tivadar öccsével egy gyékényes dunai hajón Orsovánál elhagyta Magyarország határát. Ötvenhárom esztendős volt, amikor kilencvenkét esztendeig élt atyja koporsója mögött visszatért hazájába.Mennyi minden történt ez idő alatt!Ifjúvá nőtt a gyermek, megöregedett a férfi, az élet végéhez érkezett az aggastyán, a magyar nemzet »édesapja«. Nemzedékek jöttek, mentek, a temetők háromszor is megteltek; kis bokrokból százesztendős fák lettek. Régi házak összeomlottak, és az idők avarjából mindig újabb és újabb magyarok születtek, akiknek mind egyetlen ember volt az atyjuk: Kossuth Lajos.Amíg Kossuth Lajos élt: apja volt minden régi és új magyarnak, vénembernek és ma született csecsemőnek. Szinte csodálatos volt, hogy akadt két férfi, Ferenc és Tivadar, akik a magyarok apjánál is valódibb atyjuknak, vér szerint való tyuknak mondhatták Kossuth Lajost, akinek annyi gyermeke volt, mint a fűszál.”A temetés után…
