Pócs Tamás, Járainé Komlódi Magda
Kultúrnövények I-III.
2490Ft
Szállítási költség
Készleten
- Példány állapota: jó
- Kiadó: Móra
- Kiadás éve: 1976
- Nyelv: magyar
„Az expedíció megpihent egy szikomorfa árnyékában. A magukkal hozott kókuszdióval csillapították éjhüket és szomjukat, amíg a szakács átizzított köveken tápiókát és batátát sütött, és papajalevélbe csomagolva elkészítette – jó borsosan és szerecsendióval fűszerezve – a kecskehúst.” Ki ne olvasott volna már ilyenféle útleírást, mesét, kalandregényt, ahol lépten-nyomon találkozott a forró égöv termesztett növényeivel, csak éppen a nevek felsorolása alapján nem tudta elképzelni, milyen a kínafa, a szezám, a jacarandafa, a jamszgyökér, a kenyérfa vagy a bougainvillea. Sokan úgy vélik, hogy a banán pálmafán terem, arra viszont nem is gondolnak, hogy a trópusokon a mi pázsitfüveink, gabonaféléink rokonai fává nőnek,
Mindennapi életünkben is találkozunk – kisgyermek korunktól fogva – a trópusok termékeivel, csak nem tudjuk, miből, hogyan készülnek. Biztosan kaptunk már köhögés ellen ipekakuána-szirupot az orvostól. A világgazdasági hírekben olvastunk vagy hallottunk a szizáltermelés válságáról, a bangladesi árvíz következtében elpusztult jutaültetvényekről vagy a kubai cukornádtermelés eredményeiről. És néha még a mi ünnepi asztalunkra is eljut egy-egy szép aranysárga ananász vagy egy tál grapefruit, nem is szólva az édesanyánk készítette édességekből elmaradhatatlan fahéjról, szegfűszegről vagy vaníliáról.
Ez a könyvecske iskolásoknak és felnőtt olvasóknak egyaránt szeretne segíteni e hasznos forró égövi növények megismerésében. Mivel a trópusokon termesztett növényfajok száma meghaladja a félezret, nem volt könnyű kiválasztani azt a hatvanöt legfontosabbat úgy, hogy mellettük még a trópusi kertek, utcák legszebb, legelterjedtebb huszonhét dísznövényfaja is helyet kapjon. A növényeket felhasználásuk szerint igyekeztünk csoportosítani. A mérsékelt övi, hazai kultúrnövényeket más kötetünk ismerteti.
Földünkön 240000 virágos növényfaj él, s ebből kb. 1800 a termesztett. Régészeti leletek tanúsítják, hogy kultúrnövényeink eredete az emberiség sok évezredes történetének hajnaláig nyúlik vissza.
Kisázsiai ásatásokból a növénytermesztés több mint 9000 éves emlékeit (magvakat, őrlőköveket, mozsarat) tárták fel, bizonyítván, hogy Mezopotámia a gabonakultúra bölcsője volt. A Tigris és az Eufrátesz folyók termékeny síkságán búza-, árpamezők, borsóföldek és pisztácialigetek zöldelltek. Ősi sumér agyagtáblák írásai tanúsítják, hogy Babilónia népe már 7000 évvel ezelőtt malátakenyeret evett, és árpasört ivott. 5000 éves egyiptomi királysírokból gabona-, zöldség- és salátanövények magvai, gyümölcsök és fűszerek maradványai, kender és len rostjai, olajos magvai kerültek elő. A múmiákat burkoló lenvásznak finomsága fejlett rostkészítés- és szövéstechnikáról, a sírkamrák falán megörökített jelenetek a virágzó gabonatermesztésről tanúskodnak. A legősibb egyiptomi képírásjel a három gabonaszem.
Több ezer éves lepénydarab bizonyítja nálunk is, hogy már az Aggteleki-barlangban élt kőkorszaki ember finom csemegéje a gomborka olajos magvaival megszórt lepény volt.
Az ember először gyűjtögette táplálékát. A mérsékelt övön a téli élelemről is gondoskodnia kellett, s kezdetben az állatok meglesett raktárait fosztotta ki. Később maga is raktározott, de a nehezen gyűjthető élelmet még sokáig az állatoktól szerezte. Az észak-amerikai dakota indiánok például rendszeresen kukoricára cserélték az egerek földimogyoró-raktárait. Így könnyen ínyencfalatokhoz jutottak, s az állatok sem pusztultak el.
A gyűjtött magok a tanyahelyen elszóródtak, kikeltek, teremtek. Talán e véletlen siker késztette az embert arra, hogy a fáradságos, bizonytalan gyűjtögetés helyett a földbe vájja kőszerszámait, s most már tudatosan vesse el, válogassa ki s nemesítse a növények magvait.
A sokhasznú növények főleg trópusi, szubtrópusi fajainak újabb tarka csokrát gyűjtöttük össze olvasóinknak, folytatva ezzel a sorozatban a Kultúrnövények 1-2. és a Fűszernövények című köteteinket.