Hatalmas társadalom- és korrajzában Balzac – Victor Hugo szavaival élve – “ábrándokat tépett szét, reményeket oszlatott el, álarcokat szakított le”. A pénzért, a dicsőségért és a hatalomért tülekszik mindenki, polgár, pap, kurtizán, művész. Ebben az öldöklő küzdelemben mindenki mindent elárul, barátságot, szerelmet, s aki nem elég gátlástalan, mint Lucien is, az menthetetlenül elbukik.