Patay László, Szinák János

Kutyák 1-2.

Elfogyott

Példány állapota: jó

A házi kutya (Canis familiaris) a legrégibb háziállat. Mintegy tízezer éve, a kőkor legvégén, az újkőkor elején bukkan fel önálló fajként. Egyenes és az emberhez önként csatlakozott őse – amint ezt a kieli tudományegyetemen bebizonyították – egyedül és kizárólag a farkas (Canis lupus), de szinte bizonyos, hogy az egyéb kutyafélék – például a sakál, coyote stb. – is szerpet kaptak az egyes fajták kialakulásában. Az ember jól kihasználta sokoldalú segítőtársát: vadászott, vagyonát őriztette vele, tereltette a nyájat, ellenségeire uszította, sőt egyes vidékeken a kutyahús még ma is kedvelt csemegének számít. Mint látjuk, elsősorban gazdasági hasznáért tartott az ember kutyát, s kizárólag használhatósága szerint válogatta ki a továbbtenyésztésre szánt egyedeket. Később határozottan elkülönítette egymástól az egyes fajtákat.

Népes család a kutyáké; egyes kinológiai szakkönyvek 360, újabb források már közel 800 fajtát emlegetnek. Ez a szinte fantasztikus szín-, forma- és méretgazdagság az elmúlt száz esztendőben alakult ki. A kutya, amilyennek ma ismerjük, az ember „teremtménye” – fantáziájának, kísérletező- és alkotókedvének eredménye.
Volt tehát miből válogatni, amikor a Kutyák 2 összeállítására sor került. Főként az a törekvés vezetett bennünket, hogy hazai tájakon csak nagy ritkán vagy egyáltalán nem látható kutyákat mutassunk be. Olyan ebeket, amelyek talán nem olyan népszerűek és ismertek, mint divatosabb társaik, de legalább annyira kedvesek, ragaszkodók, értelmesek, hűségesek. A leggyakrabban előforduló fajták ismertetésétől eltekintünk, már csak azért is, mert megtalálhatók a Búvár Zsebkönyvek több kiadást megért, Kutyák című kötetében.

Szerző: Patay László, Szinák János
Állapot: jó