“Utolsót csobbant a távolodó bárka. Jerem addig nézett utána, míg a nagy füzek árnyában eltűnt. Aztán visszafordult új pártfogójához. Megemelte újra fövegét, felnőttesen megbiccentette fejét, ahogyan Gáspár tanította, és értelmesen, halkan mondta:- Nevem Nádas Jeremiás. Születtem ama Tisza menti Kürűben…- Anyád: Nádas Joakimné Marsi Panna, kit elvittek a szolnoki bég betyárjai most hat esztendeje.Jerem felriadt. Ijedten kérdezte:- Kegyelmed bűbájos?! Varázsolni is tud? Honnan tudja, hogy ki vagyok?- Még többet is tudok rólad. Jóravaló, eszes, bátor legényke vagy. Öröme voltál ama nemes Vass Mátyásnak. Paraszti Ambrus bátyádat írni-olvasni tanítottad. Török rabodat felszabadítottad, most anyádat keresed.”Berze-Nagy Ilona történelmi regénye a 16. századba, a török hódoltság korába viszi az olvasót, s meleg emberséggel ábrázolja az elnéptelenedő, pusztuló ország népének szívós kitartását, élni akarását, töretlen hazaszeretetét. Nádas Jerem, Vass Mátyás, Borcsa asszony és a regény sok más szereplője – a halhatatlan Gárdonyi-hősök méltó utódai.
