Leány az egyszarvúval a címe az esztergomi Keresztény Múzeum egyik szép reneszánsz festményének. A középkori bestiáriumok szerint a fehér bőrű, legyőzhetetlen és rendkívül vad állatot csak csellel lehet befogni: ha fiatal lányt talál az erdei tisztáson, megszelídül, és a lány ölébe hajtja fejét. A többi már a bokorban megbúvó vadászok dolga. A lányt sokáig Mária, az egyszarvút pedig Krisztus jelképének tartották, de a kettős jelkép és a történet már a legősibb kultúrákban is föllelhető. A lányról kiderül, hogy az Életfa megszemélyesítője, az egyszarvú pedig az az isteni személy, akinek a Fa – és így a keresztfa – ágain “fenn kell akadnia”: az ő halála biztosítja az Élet újjászületését. A könyv az ősi szimbólumok csodálatos világába kalauzolja az olvasót, de egyidejűleg mitológiai pokoljárásra is invitál. A lány és az egyszarvú, miként sorsunk csillagai is nem az égen, a mesékben vagy a mítoszokban, hanem bennünk élnek – vagy legalább is szeretnének bennünk testet ölteni.