Miért tűnt el életünkből a “lassan járj” öröme, és miért nem fogadjuk meg a “tovább érsz” jó tanácsát? Hová lettek a népdalok sehová sem siető vándor-legényei, akik a szabad ég alatt háltak, s egy cseh közmondás szerint “s Jóisten ablakait nézegették”? – teszi fel a kérdést legújabb regénye elején a cseh származású, de immár franciául író Milan Kumdera, és két vidéki utazás – egy XX. századi rohanó és egy XVIII. századi ráérős – valamint két szerelmi kaland elbeszélésével adja meg a választ.Az író és felesége egy szállodává alakított Párizs környéki kastélyban tölti a hétvégét. A kastély, ahol a környékbeliek szerint a hajdani lakók kísértenek, a XVIII. században különös, libertinus szerelmi románc színhelye volt. E kaland nem mindennapi tapasztalatokat szerzett hőse találkozik össze a kastély parkjában XX. századi hasonmásával, egy, a kastélyban zajló nemzetközi konferencia résztvevőjével, aki éppoly különös szerelmes éjszakát élt át.
