Különös idegen tűnik fel a környéken. Jövetelét rémlátások kísérik, a tehén kétfejű borját ellik, apa és fia meghasonlanak egymással, elválaszthatatlan jó barátok egyszer csak gyűlölködve esnek egymásnak… Aztán fordulatot vesz a történet, és epés gúnnyal mutatja be képzeletbeli kisvárosának társadalmi életét. Remek persziflázsként idézi meg az évtizedekkel korábban oly népszerű szatirizáló-leleplező regények hangját, miközben az olvasó azon kapja magát, hogy mindaz, amit a mese elmond, akár napjainkban is megtörténhetne. A természetfölötti történetmozzanatok és a reális mindennapi meseréteg szálai mellett sejtetve, félig kimondva megjelenik egy harmadik szál a regényben: kell legalább egyetlen erkölcsileg tiszta emberi lény, hogy útját lehessen állni a gonosz ártalomnak. Fenntartva annak igazságát is, amit a regény a szatíra nyelvén beszél el, a Lázadó angyal végül nem a lázadás és háborúskodás, hanem a keresztényi megbékélés és kiengesztelődés története. A kegyetlenség fölé…
