E könnyed hangvételű nyelvkönyvben igyekeztem két számomra szimpatikus hagyományt ötvözni egymással: a klasszikus magyar nyelvkönyvek alaposságát a nyugati nyelvkönyvek könnyed, laza stílusával, hasonlóképpen a western-filmek főhőséhez aki nem egy szokványos hatlövetűt szeretne az eladótól, hanem az egyik csövét, a másiknak a markolatát, a harmadiknak a ravaszát tartja ideálisnak, hogy végül mindezekből a saját fazonjához illőt rakjon össze.