A századforduló tájékán jelent meg Mehner Vilmos kiadásában egy kis könyvecske, a Legujabb és legteljesebb legyező-, keztyű-, zsebkendő- és szinnyelv címmel. Levendula illatú ódon szalonok teadélutánjainak résztvevői, bálok, társas összejövetelek ifjai és leányai bújták kíváncsian, mi módon üzenhetnének titkon kiszemeltjüknek, kedvesüknek az “argus-szemű” gardedám tudta nélkül. Kedves, ártatlan játék volt ez, s mivel e “titkos” tudományokat bárki elsajátíthatta a parányi tájékoztatóból, kevéssé valószínű, hogy a rejtett üzenetváltások bárki előtt titokban maradtak volna. Napjainkban, mikor újra divatba jöttek a bálok, kerti mulatságok, talán ismét felélednek e rég elfeledett “titkos” nyelvek, de ha nem, akkor is kellemes perceket szerezhet ezeknek a ma már megmosolyogtató üzeneteknek a böngészése. A kor hangulatát felidézendő, megtartottuk a szövegek eredeti helyesírását, és dédanyáink, dédapáink kedves, ifjúkori fényképeivel egészítettük ki a hajdani könyvecskét.
