Diner-Dénes József Leonardo da Vinci monográfiája tulajdonképpen egy módszertani kísérlet eredménye. A szerző, megismerkedvén a marxizmussal, kivált a történelmi materializmussal (annak persze elsősorban a századfordulón elterjedt, a német szociáldemokraták által vulgarizált formájával), annak eredményeit a művészettörténetre kívánta alkalmazni. Elsősorban a 14-15. századi itáliai társadalom rétegeződése és tulajdonviszonyai alapján kívánja megérteni és megértetni a reneszánsz és azon belül hőse törekvéseit, művészetét. Az 1906-os kiadás most hasonmás edícióban látott napvilágot (ennek megfelelően alig látható fekete-fehér fotóreprodukciókkal illusztrálva) – elsősorban tudománytörténeti, eszmetörténeti érdeklődésűek figyelmére számíthat.
