Nem így gondoltam!… – Ma sem jön haza? – Nem jön. Az üzenete feküdjünk le, ne várjuk! – De hiszen már három nap óta nem láttuk itthon, – méltatlankodik Lexi. – Ez még sincsen rendjén! – Ne zúgolódj kislányom! Orvos feleségének ebbe bele kell törődnie. Allendorfné hangja csöndes volt és vigasztaló, de a szemében sok aggodalom és nyugtalanság izzott. Lexi megállt a zongoránál, szórakozottan babrál a vázában hervadó tearózsákkal. Allendorfné tudta, hogy kemény harcot vív magával. Nem szólt semmit, csak aggodalmasan nézett fel a faliórára. Lexi hirtelen megfordult és Allendorfné elé állt. – Mutti! Ez nagyon nehéz! Én nem így gondoltam! Én egészen másképpen gondoltam a dolgot. Ez így nincsen is jól. Az én életem nagy része azzal telik, hogy várom Kurt hazaérkezését – és minden héten előfordul kétszer-háromszor, hogy haza sem jön.
