– Adj Isten egészségedre, Zebikém! – szólt valaki a kocsiban. Az ablakban egy kis barna képű bocs állott és mancsával keservesen dörzsölte a szemét, melyet a füst telehordott szénporral. A füsttől prüsszentett, mert nagyon csavarta az orrát. – Jaj, mindjárt megvakulok! – nyöszörgött a bocs. – Hát eredj az ablaktól! Nem kell folyton az ablakot őrizned.Az, aki ezt a tanácsot adta, tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Mackó úr volt, a bocs pedig drágalátos unokaöccse, Zebulon; míg a másik bocs, Dorka, a kocsi bőrdíványán ült. Derék ismerőseink a Balaton mellől utaznak Budapest felé.
