Teljes lendülettel, könnyedén fut a füvön, át a hosszú kerten, szinte repül, nyúlik a teste, mint a párducé, minden izmán a mozgás öröme látszik, istenem, legközelebb macskatestben szeretnék élni.
Elvarázsolt az elképzelés, bármily halovány is, hogy ezentúl talán nem leszek egyedül.
A szobatársnőről nincsen emlékem, talán elment máshová, ő is meglátogatott valakit, talán aludt, mindegy is, mert olyan halkak és légiesek voltunk, mint két fiatal angyal a fehér felhők fölött.
