Az írói sikerek csúcsán (1941) megjelent Mágia című novellaválogatásban önvallomásos írások váltogatják egymást, az élet hétköznapi pillanatait felidéző, „élet és halál varázslatos titkait” (Örley István) kutató sorokkal. A szerző ezúttal sem marad hűtlen önmagához: olvasóinak felcsillantja a jelentéktelenben az örököt, élővé válik ég és föld kapcsolata, és a magányos ember, ha pillanatokra is, de önmagára talál.
