Magyar Dicsőség

• Példány állapota: közepes
• Kiadó: Dante Kiadó
• Kiadás éve: 1944
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 76

“Magyar sors
A fejedelem haldoklott.
Az ágyánál ott állt egyetlen fiacskája, a tíz éves Zoltán. Ott térdelt, zokogott a felesége. S ott állt a három vezér a hét közül: Lél, Bölcs és Botond. Bizony húsz éve már, hogy Lebediában örök szövetséget ittak a nagy Álmossal egymásnak véréből. Azóta Álmos is elköltözött e földi világból. A vezérek is egyenkint költöznek utána. S ím a fejedelem is készülődik.
Szegen a kard. Őmaga medvebőrös ágyon. Künn a tavasz hideg holdja világol. Benn sárga fáklyák lángja lobog szomorúan. Hárman az ágyánál. Egy fáklya a pap kezében, aki a térdelő másik táltos-papnak a könyvére világít.
A csöndességben behallani nagymellű Csepel sírását a folyosóról:
– Oh! hogy épp az én szigetemen hal meg a fejedelem!
Mert hát csak annyiban az övé, hogy ő járta körül elsőben s ő ajánlotta a fejedelemnek, hogy odaépíttesse a palotáját. A honmaradó népnek is alkalmas hely háború idején.
Behallani a sírását:
– Ki tart meg minket, ha ő meghal?
És behallani hogyan doborognak az érkező lovasok százával, ezrével a Dunán által a hídon.”