E kötet esszéi, Babitstól Oraveczig, Krúdytól Ottlikig ívelő elemzései szerzőjük számára nem azért fontosak, hogy általuk tudósi tényanyagot közöljön, hogy szellemét csillogtatva koncepciókat vázoljon és kizárólagosságra törjön. Nem tanítani akar – ráébreszteni. Hisz a remekművek némák maradnak, mi meg süketek, ha nem ismerünk rá a bennük foglalt életélményekre, az élettapasztalatok tanúságtételére.
Cseke Ákos zavarbaejtően sok kérdést tesz fel olvasmányélményeiről – szakítva az irodalomtudomány gyakran leegyszerűsítő diskurzusával, nemegyszer babonáival, öröklődő félreértéseivel. Arra serkent, hagyjunk fel a biztonságos és kényelmes olvasási stratégiánkkal, s ne a művek köré szőtt közhelyek körül forogjunk, hanem lépjünk saját olvasói önvizsgálatunk útjára.
