Magyar krónika

E ​három évtized irodalmáról számot adó sorozat nem lett teljes, ha a felszabadulás után fokozatosan újraéledő műfajok: a szociográfia, a riport, a tudósítás, vagyis a tényirodalom legjobbjai hiányoznának kötetei közül. Mert ki vitatná ma már, hogy szellemi közéletünk egyik legnagyobb meglepetése volt a Requiem egy hadseregért c. könyvecske az 1943 telén két hét alatt megsemmisült 2. magyar hadsereg sorsát feltáró munka. Szemtanúk és feltáratlan adatok tömegével bizonyít Nemeskürty István: „… ezt a százezernyi férfit egyszer el kell siratni. Mert zömében ártatlanok voltak.” – Tényanyagával hódította meg emlékezetünket az 1942 és 1946 között, szovjet hadifogságban született Lágerek népe. Örkény István tudósítása megrendítő lélektani dokumentum is. Annak „a csöndes, de emésztő vágyakozásnak” bemutatása, amit honvágynak nevezünk. – 1954-ben Karinthy Ferenc egy rövid riporttal hozta izgalomba az ország közvéleményét. Az Ezer év döbbenetes felismerést sugallt: vajon hány szabad évnek vagy évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy ezer év hazugságaitól megszabadulhassunk? – Az évszázados beidegződések és az új világ teremtette életforma-változások tényei és ellentmondásai izgatták Csoóri Sándort és Csák Gyulát is. A tudósítás a toronyból és a Mélytengeri áramlás a paraszti világ sorsfordulóinak hiteles krónikája. – Az újjászületett szociográfia egyik legsikeresebb vállalkozása volt Moldova György Tisztelet Komlónak (részletek) c. műve. E sokat szenvedett bányavidék történetét, a bányászok sorsát eleveníti fel a történelmi igazmondás igényével. Történelmi-társadalmi önsimeretünknek ma már nélkülözhetetlen dokumentumai ezek a tudósítások.