A ló szeretete, hasznosítása és tenyésztése minden bizonnyal egyidős a civilizált emberiség történetével. A több mint hét évezredes közös múlt folyamán a ló és az ember – bár változó formában és különböző intenzitással – de mindig együtt vállalta – hol örömmel, hol szenvedéssel – az egymásra utalt közös életet. A ló bajtárs lett a harcban, ugyanakkor termékeivel, tejével, húsával, bőrével, ha kellett el is látta az embert. Persze mindenekelőtt barát, társ lett. Jóbarát. A magyarság különösen szoros kapcsolatot alakított ki a lóval. Már a honfoglalás előtti időkben, a nomád pásztorkodás, az elemi erőkkel vívott küzdelmek és a fennmaradásért folyó harcok idején is a magyar ember nélkülözhetetlen, állandó társa lett, hogy ezután hűségesen végigkísérje népünket évszázadai alatt.
