Noha a kertkultúra számos ponton érintkezik a tudomány és a művészet olyan területeivel, mint a botanika, az agrár- és orvostudomány vagy az építészet és a művészettörténet, mindeddig nem született olyanmunka, mely a magyar reneszánsz kertművészetet átfogóan feldolgozta volna.
A szerző úttörő munkát végzett e téren, de könyve nemcsak emiatt számít újdonságnak, hanem amiatt is, hogy elvonatkoztat attól az egysíkú megközelítésmódtól, amely a kertépítészetet sokáig az építésztörténete módszereivel vizsgálta. Ezáltal sokkal árnyaltabb képet mutat, s a határterületek közötti ok-okozati összefüggéseket is feltárja.
A nemesi udvarházak és kastélyok kertjeiről a városi polgárság kertjein át a talán legkiemelkedőbb alkotás, Lippay György kertjéig vezeti az olvasót, miközben feltárja a korabeli szakirodalmat, s számos metszettel illusztrálja a magyar kertművészet fejlődését a tárgyalt időszakban.
