Részlet Magyar tudósok a XIX. században és a századfordulón Sokan meglátogatták Kossuth Lajost Turinban (Torinóban), ahol 1865-től élt – néhány év kivételével – haláláig, 1894. március 20-ig. A látogatók között volt kétszer is Herman Ottó természettudós. Herman Ottó (1835-1914) érdeklődött az ősfoglalkozások (pl. a halászat), a néprajz, a nyelvészet, a régészet iránt, vagyis polihisztor volt. Egyik művében (A madarak káráról és hasznáról, 1901.) így írta le a gólyát: “…Szent madárnak tették, tudjuk pedig, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, a szent gólyának meg a csőre. No de itt is az az igazság, hogy tovább tart a bogárszedés, mint a többi, ami aztán a gólya javára lesz írva. Azután pedig befogadtuk ősi soron szeretetünkbe – bajos ám azt onnan kizavarni! Már nagyon kora ősszel a gólya is gyülekezik, mindig egy és ugyanazon a határrészen. Egy szép napon aztán szárnyat bont a sereg, és akkor beteljesedik Petőfi szava: ‘Jön az ősz, megy a gólya már. Hideg neki ez a határ.”
