Mária

• Példány állapota: jó
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 157

Részlet a könyvből:
Elmélkedés a fészekrakásról
Láttad-e, édes Évikém, hogyan rakja fészkét a fecske? – Láttam, hogyne láttam volna, mosolyogsz te. – Min mosolyogsz? Naiv kérdésemen, ugyebár? Igen, igen, te láttad, gyönyörködtél is abban. Az anyafecske ott üldögél a verandára nyiló ajtó fölött, a párkányon, csőrét nyitogatja, s im, az apafecske átcsókol hol egy hervadt füszálacskát, hol egy szállongó pihét, hol meg alig látható agyagocskát. Nini, egy csepp vizecskét is átcsókol fecskemama szájába: ezzel nedvesitse meg fecskemama füszálacskát, pelyhecskét, agyagocskát s tüneményes gyorsasággal készül el a fundamentom. Reggel kezdődött a fészekrakás, s este már a kész fészekben szenderül édes álomba a fecskepár.
El lehetne tünődni azon sokáig, ugy-e, édes Évikém, hogyan, hol és mikor talált egymásra ez a fecskepár? Hol és mikor csicseregte az apafecske: légy az én párom! Nemcsak e nyáron, de mindörökre! Ugy gondolom, a fecskék párosodására is ráillik az emberekéről szóló mese. Hogy: van odafent, az égben, a jó Istenkének egy fanyelü bicskája, aztán sok-sok millió meg millió mogyorócskája! Fanyelü bicskával mogyorócskákat Istenke szüntelen pattogtatja kétfelé, fél mogyorócskák kavarognak a magas levegőégben, jobbra, balra, szerte-széjjel: azt hinnéd, soha, mig a világ, össze nem találkoznak – s im, hallj csudát, Évike, lent a földön összetalálkoznak az égből egyszerre indult mogyorócskák, szépen összesimulnak, ugy összesimulnak, hogy csak a halál választja el őket…