„Kedves kis Ágnesem!
Ma visznek a háborúba, mire olvasni tudsz, megérted, hova mentem. Én azt akarom üzenni: mindenem voltál; könyvet akartam Neked írni; gyönyörű könyveket, hogy tetszenek Neked! S még csak annyit, ha valami érne, az elmúltak minden erejével, lépésről lépésre melletted leszek. Ha bajban vagy: kiálts hozzám. Jövök, segítek…”
1941. április nyolcadikán írta ezt a levelet kétéves kislányának Gelléri Andor Endre. Háborúba ment, és onnan azok közül nem sokan tértek haza, akiket fegyverrel küldtek harcolni, hát még akik egy szál ásóval, lapáttal indultak munkaszolgálatra.
A megígért, a gyönyörű könyveket már nem írhatta meg kislányának és a magyar gyermekolvasóknak. Ezt a jóvátehetetlen hiányt akartuk pótolni ezzel a kötettel, amelyet a „tündéri realizmus” írójának gyermekekről szóló elbeszélései közül válogattunk.
