Még ​egy szót Japánról

• Példány állapota: jó

A ​Szerzőről:

Ritka színes egyénisége volt, és nem mindennapi papi pályát futott be.
Missziós hivatást érzett, de elõbb itthon alapozott. Váci egyházmegyés papnak jelentkezett, 1937-ben szentelték fel. Évekig volt plébános, de missziós terveirõl nem tett le. Egyházjogilag teljesen szabályosan, de protokolltól teljesen idegen módon egyházmegyét cserélt, a vácit a yokohamaival. A vasfüggöny leeresztése elõtt az utolsó pillanatban lépett át a határon. Rómán, Amerikán keresztül jutott el a yokohamai püspökhöz. Megtanult japánul beszélni, írni – olvasni (50 000 betû!).
Felvette a japán állampolgárságot, és ekkor választotta a Kanazawa nevet. 20 évet töltött Japánban, igen becsülték hûséges szolgálatát. Ezt követõen a Brazíliába kivándorolt népes japán kolónia katolikus híveit gondozta 10 évig.

70 évesen nyugdíjazását kérte Japánban, itthon csak 2 évi huzavona után kapott letelepedési engedélyt. A fehérvári papi otthonban élt, de minden megbízatást elvállalt, amire felkérték. Japán nyelvkurzust is vállalt egyetemistáknak.

Plébánosunk kérésére 1989/91-ben az Almássy-telepen segített ki. Élete utolsó hónapjaiban keresztény óvoda létesítésén fáradozott. Ebbõl a tevékenységébõl szólította magához a Jóisten. 1991. június 17-én temették Fehérváron a Szentháromság temetõben Kanazawa Józsefet, a volt Japán misszionáriust.

(Waigand József cikke nyomán (rövidítve) – Új Ember 1991.)

• Szerző: Kanazava József
• Állapot: jó