„Egy ázsiai ország számomra olyan, mint egy sokat megélt, kissé hóbortos öregember: olyan, akinek szívesen elnézem esetlenségét és szürkeségét, ha cserébe mesél nekem színes múltjáról, a kalandjairól, amiket átélt, és a legendákról, amelyek övezték egykoriban. Már megint Kínába mész? – szokták kérdezni kissé unottan ismerőseim, mintha legalább is a szomszéd utcában lévő kocsmába néznék át ma is egy felesért. Az én öreg barátom régen hatalmas, befolyásos arisztokrata volt, világok ura és eszmék bölcs kiötlője – ma már azonban ő is csak a tévét nézi…”
