Seres Attila

Megkóstoltam Itáliát

Elfogyott

Példány állapota: újszerű

A szerző tudósítóként négy évet töltött Olaszországban, s személyesen is megtapasztalta, hogy a gasztronómia, az ételkészítés és -kóstolás művészete az itáliai kultúra része. S micsoda gazdag kultúra! A sokféleségnek milyen szédítő változata! A tányér pontos lenyomatát adja, hogy Itália mindmáig a száz város országa. Ahány ház, annyi szokás. S annyi tűzhely.
A könyv egyfajta gasztronómiai utazás időben és térben. Visszaviszi az Olvasót az antik Róma világába, s bemutatja, hogy a gasztronómia milyen szerepet játszott a világ egykor leghatalmasabb birodalmának mindennapjaiban. De a mába átnyúló időutazás is tartogat számos meglepetést. A szerzővel együtt – ha csak képzeletben is – vendégei lehetünk Itália egyik leghíresebb éttermének, a Don Alfonsónak. S ha már a csodás Sorrentói-öbölben járunk, tiszteletünket tesszük a földkerekség legcsaládiasabb szállodáinak listáját vezető San Pietróban. Nápolyban pizzát eszünk a Margherita feltalálásáról híres pizzériában, Rómában hallevest a Campo de’Fiori egyik ósdi trattoriájában, majd bekukkantunk a Quirinale, az elnöki palota konyhájába. Umbriában megszemléljük, hogyan készül az igazi porchetta, a malacsült, Firenzében pedig megállunk egy ropogós rostélyosra. Bolognába érve már a levegőbe beleszagolva tudjuk, hogy a sugók (mártások) fellegvárába érkeztünk. Parmában végigkísérjük a parmezánsajt-készítést és megízleljük a pármai sonka házi változatát, a culatellót. A Ligur-tenger partján megismerkedünk egy olivát termelő fiatal házaspárral, a francia határ menti Piemonte falusi vendéglőibe pedig a szarvasgomba miatt térünk be. Az Adria partjára viszont azért kanyarodunk, hogy a tengeri halak, a rákok és a kagylók se hiányozzanak a tányérunkról. S mindezt leöblítjük egy jóféle Friuli borral, az itteni Tocaival, elismerve, hogy nemcsak a nektárt csöpögtető szőlővesszők méltók a tokaji márkanévre.
Az élvezetes stílusban megírt útibeszámoló persze távolról sem csupán az ételről s italról szól. Sőt, azt mondhatnánk, hogy a gasztronómia csupán ürügy arra, hogy a szerző elmondhassa, milyennek látta az olaszokat és Itáliát az ezredforduló táján. Szépek, líraiak a tájleírások, hitelesek a kibontakozó karakterek. A könyvet száznál is több színes fotó illusztrálja, részben a több mint negyedszázada Rómában élő fotográfus, Nagy Zoltán, részben Bán Kata, a riportutak állandó útitársa, a szerző felesége jóvoltából.
S ráadásul minden fejezet végén kap az Olvasó egy-egy ételreceptet, éttermi ajánlót, a legvégén pedig még egy étekszótárt is, hogy semmi ne állhasson a kulináriai örömök útjába.
A kötetet jó szívvel ajánlhatjuk minden Olaszországba készülő, vagy az olaszokat közelebbről megismerni óhajtó olvasónak. S persze mindazoknak, akik szeretik az olasz konyhát. Hogy a szerzővel együtt mondhassák: „Megkóstoltam Itáliát”.

Szerző: Seres Attila
Állapot: újszerű