„Istenem… Sosem tudtam hozzászokni ehhez az archoz. Mindig hatott rám. A finoman metszett járomcsont, a sötét szemöldök, a sűrű pillájú kék szempár és az a száj… Tökéletes vonalú, egyszerre érzéki és gonosz. Szerettem, amikor szexre csábítva mosolygott, és reszkettem, amikor vonallá keskenyedett. És amikor a testemhez ért, lángot vetettem.” Gideon és Eva lebilincselő, vad kilengésekkel teli története folytatódik. Kapcsolatuk igazi „se veled, se nélküled” – bár szenvedélyesen szeretik egymást, a rég szerzett s nem múló lelki sérülések, az egymás kizárólagos birtoklására törő elemi ösztönök minduntalan közéjük állnak. Kísért a szörnyű múlt, a sebek túl mélyek… Elég egyetlen hibás döntés, és a szakítás immár végleges lehet.
