Wass Albert mesél. Folytatja, ahol abbahagyta. Úgy hat, mint sorsunk jóságos öregapja, aki újra belekezd, ahogy a vihar elhúzódott. Közben mi minden történt, azt alig érezzük, tán a hangja mélyebb imitt-amott, benne borong a látók szomorúsága, hogy hite és a természettel egybeolvadt derűjének belső csillogása még magasabbra sugározzék, egyre közelebb az éghez.S újra a Szeretetről beszél, a Jóságról, a Békességről. E három mennyei kincsről, melyet Isten küld le az Angyalok tisztására az emberi szíveknek. Kerecsendi Kiss Márton az Erdők könyve meséiről, 1948.
