La Fontaine meséi, egyes, szórványos közlésektől eltekintve, nem egyszerre, hanem egymás után, hosszabb időközökben jelentek meg: az első hat könyv 1668-ban, a következő öt egy évtizeddel később (1678), s az utolsó könyv az előzőkkel együtt a költő halála előtt egy esztendővel (1695). Ha a dátumokat nézük, kiderül, hogy ezt a “gyermeki” műfajt La Fontaine meglehetősen idős korában művelte; az első sorozat idején már negyvenhét éves volt, a másodikéban ötvenhét, s a gyűjtemény csak hetvenhárom esztendős korában vált teljessé.E mesék forrásai körül egész kis irodalom keletkezett. A legtöbb mese témája már az ókortól fogva ismeretes, számtalan névtelen vagy koholt szerzőjű gyűjteményben terjedtek, s szorgos forráskutatók nem egy La Fontaine-mesének négy-öt sugalmazójáról is tudnak, anélkül, hogy La Fontaine egyetlen biztos mintáját mindenegy esetben megállapíthatnák. Fokozza a bizonytalanságot, hogy a költő nemegyszer – szórakozottságból? csalafintaságból? – nem létező vagy téves.
