Messzi-bolyongás

• Példány állapota: jó

Konsztantyin ​Georgijevics Pausztovszkij (1892-1968), a szovjet prózaírásnak immár klasszikus mestere egy rövid önéletrajzi vázlatában elmondja: alkotómunkájának, az írásnak egyik alapfeltétele az utazás. Első jelentős könyve, amellyel 1932-ben valósággal berobbant a szovjet irodalmi életbe, a Kara-Bugaz egy Kaszpi-tenger melléki kalandos, nem is veszélytelen utazás gyümölcse. És jelképnek is szép, hogy önéletrajzi regényciklusának utolsó kötete a Barangolások könyve címet viseli. Ahány út, annyi könyv – mondja Pausztovszkij. Utazásainak élményanyaga elsősorban regényeibe, novelláiba került be. Ezeken kívül sok olyan írása van – hosszabb-rövidebbek, amelyek lírai jegyzet, napló, feljegyzés, emlékezés formájában vallanak barangolásairól, bolyongásairól, úti kalandjairól. Pausztovszkij éles szemű megfigyelő, írhat hazája, a Szovjetunió különböző tájairól, írhat Lengyelországról, Bulgáriáról, Franciaországról, Olaszországról, Angliáról, Belgiumról – nem azt veszi észre (vagy nem csak azt), amit az útikönyvek felsorolnak. Elválaszthatatlan egységben látja a tájat és az embert, történetét, művészetét és új alkotásait meg a természet gazdagságát. Kötetünk, amely Konsztantyin Pausztovszkij útirajzainak írói terméséből ad bő válogatást, ismét legfőképpen azzal ragadja magával az olvasót, amellyel a magyar nyelven eddig is szép számban sorakozó Pausztovszkij-kötetek: az író bámulatos természetábrázolásával.

• Szerző: Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij
• Állapot: jó