A két szerző kötete a zene természetrajzát kutatja oly módon, hogy bizonyos témákról (Létezik-e „a” zene?; A zene fogalma és az európai hagyomány; Mit jelent az, hogy „zenén kívül”?; Jó zene – rossz zene; Régi zene – új zene; Esztétikai jelentés és szimbolikus üzenet; A zenei tartalom; A zenei szépről; Zene és idő) egymástól függetlenül írják le gondolataikat. Kísérletük alapgondolata, hogy a különálló, ugyanakkor tematikusan egymáshoz kapcsolódó írásokban együttes erővel – igaz, a szubjektivitásokból adódó különbségekkel – közelebb kerüljenek a máig megválaszolatlan kérdések megválaszolásához. Az olvasó számára különleges izgalom forrása lehet, hogy a témák különböző felfogását és kezelését összevetheti, mérlegelheti. Hogy mi a zene, azt mindenki tudja, de mondhatjuk azt is: senki se tudja; és azt is: mindenki másként, csakis önmaga számára tudja. A könyv célja, hogy az olvasót a zenéről való gondolkodásra késztesse, s hogy tudatosítsa benne mindazt, amit már amúgy is tud róla.
