Mi ​végre vagyok a világon

• Példány állapota: jó

Sokszor ​elgondolkoztam azon, hogy egynémely könyvemet politikai hovatartozástól függetlenül is bírálták emberek, miért kellett ilyen kíméletlenül szembenézni a múltunkkal? Ilyenre mindig azt a feleletet adtam, hogy a tragédia, ha átéljük, erkölcsnemesítő, és arra az elhatározásra késztet bennünket, hogy igyekezzünk jobbakká válni, hogy mindez ne ismétlődjön meg. Ismernünk kell a múltat és a történelmünket. Közhely, de elmondom, hogy minden fának akkora a gyökérzete, mint a lombozata. A gyökérzet nem látszik, az a mi múltunk, de ha ezt a gyökérzetet elvagdossuk, a lombos fa összedől. Tehát nekünk nagyon fontos kötelességünk a magyar történelmet ismerni, értelmezni, azzal együtt, hogy mindenkinek más-más véleménye is lehet róla. De legalább ismerni kellene. József Attila szavaival: „S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad”, – ebben benne van, hogy hátha nem is engedik, hogy magyarok maradjunk – „édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad.” Tehát, ha mi egységben, az édes haza hűséges fiai maradunk, vagy maradnánk, akkor nem lenne semmi baj. Ez József Attila üzenete 1937-ből, nem sokkal a halála előtt. Nekünk is megvolna a lehetőségünk, de ehhez a lényeges kérdésekben legalább nemzeti egységet kellene teremtenünk.” Életinterjú a 80 éves Nemeskürty Istvánnal. A beszélgetőtárs Koltay Gábor.

• Szerző: Nemeskürty István
• Darab: 1
• Állapot: jó