Ki ne emlékezne gyermeki énjére, amint az önmagára és a világra eszmélés göröngyös útján az első lépéseket megtette? A kíváncsiságra, amely hajtotta megismerni a természet törvényeit, a bizonytalankodásra, amellyel első önálló döntéseit meghozta, a vakmerőségre, amellyel félelmét leplezte, az első szerelmi fellángolásra és az első örökreszóló barátságra? Bajor Andor a gyermeki lélek és tudat csodálatos „működését” ragadja meg e kötet írásaiban, utolérhetetlen megértéssel, elfogadással, öniróniával, szeretettel, és nem utolsósorban a tőle megszokott ellenállhatatlan humorral. Írásait főleg kiskamaszoknak ajánljuk: talán sikerül meggyőzni őket arról, ne siessenek maguk mögött hagyni ezt az örök csodát: a gyermekkort.
