„Az az alap, hogy addig semmit nem csinálsz, amíg a gyerek nem figyel rád. Tehát a koncepciónak az a lényege, hogy rajtad múlik, te vagy a felelős. A te órádon való rendbontásért nem adsz osztályfőnöki büntetést, nem is az igazgató büntet: ez a te felelősséged, a te alkalmatlanságod, a te készületlenséged, a te aznapi pszichés állapotod… Egyrészt, mert te kapod azért a fizetésed, hogy ott rend legyen, te kaptál tőlünk és a szülőktől bizalmat, téged alkalmazunk azért, hogy eredményessé tedd azt a negyvenöt percet. Ha ez nem megy, akkor valld be, hogy te valamit nem tudsz. Ha ezzel a felelősséggel a pedagógus tisztában van, akkor ettől a pillanattól kezdve megpróbálja megoldani azt, hogy a gyerekek rá figyeljenek.”
